A gyerekszületés vagy egy gyermek érkezése a legtöbbünk életében a legnagyobb öröm közé tartozik. Vágyunk rá, várjuk, elképzeljük milyen lesz, majd egyszer csak kopogtatás nélkül betoppan. Ahogy elképzeljük azt is, hogy milyen lesz vele az életünk. Látunk modelleket környezetünkben, filmekben, könyvekben, újságokban, melyek elbizonytalanítanak, vagy megerősítenek, kétségbe ejtenek vagy ráerősítenek megérzéseinkre. 
Gyerek és anya (apa), gyerek és társ, gyerek és nő (férfi) gyerek és munka, karrier, gyerek és baráti kapcsolatok. Nem egyszerű feladatok, hiszen a csecsemő érkezése (legalábbis az elsőszülött) fenekestől forgatja fel az életünket. A legtöbben felkészülünk rá, szakirodalmak, kurzusok vagy társas kapcsolatok segítségével, de mikor ott vagyunk az éles helyzetben semmi sem olyan egyszerű. Vagy legalábbis a legtöbbünknek nem az. Vannak akik szerencsés, mert a gyerek nem hasfájós, rendesen eszik és végig alussza az éjszakát más kicsihez pedig ha öt percenként kelünk sem elegendő. Ez utóbbi igen fárasztó tud lenni. Néha már azt érezzük, hogy semmire nem jut időnk, szoptatunk, pelenkázunk, mosunk, vasalunk, amikor a tükörbe nézünk egy fáradt, lestrapált arc néz vissza ránk. De lehetünk bármennyire fáradtak, lestrapáltak, ha alapvetően jól érezzük magunkat a bőrünkbe könnyebben túlvészelhetjük ezt az időszakot.. A legtöbben beleesünk abba a hibába, hogy elhanyagoljuk magunkat. Jó tudom, nem egyszerű 1-2 apróság mellett. Jómagam is átéltem, hogy a kezdeti időszakban az olyan legalapvetőbb dolgokra is nehéz volt időt szakítani, mint a szemöldök szedés vagy a bajuszgyanta (nagymamák hiánya miatt a kozmetikusra gondolni sem tudtam). Egyik művelet sem igényel 5-10 percnél több időt, de sokszor mire oda értem, hogy nekifogok, már olyan fáradt voltam, hogy elkezdeni sem volt kedvem, aztán másnap napfényben, gyerekorvoshoz menet autó visszapillantó tükrében megmustrálva magam már persze átkoztam a pillanatot, hogy miért nem szedtem ki, miért nem tettem fel legalább egy 10 perces arcpakolást.
Gyerek és anya (apa), gyerek és társ, gyerek és nő (férfi) gyerek és munka, karrier, gyerek és baráti kapcsolatok. Nem egyszerű feladatok, hiszen a csecsemő érkezése (legalábbis az elsőszülött) fenekestől forgatja fel az életünket. A legtöbben felkészülünk rá, szakirodalmak, kurzusok vagy társas kapcsolatok segítségével, de mikor ott vagyunk az éles helyzetben semmi sem olyan egyszerű. Vagy legalábbis a legtöbbünknek nem az. Vannak akik szerencsés, mert a gyerek nem hasfájós, rendesen eszik és végig alussza az éjszakát más kicsihez pedig ha öt percenként kelünk sem elegendő. Ez utóbbi igen fárasztó tud lenni. Néha már azt érezzük, hogy semmire nem jut időnk, szoptatunk, pelenkázunk, mosunk, vasalunk, amikor a tükörbe nézünk egy fáradt, lestrapált arc néz vissza ránk. De lehetünk bármennyire fáradtak, lestrapáltak, ha alapvetően jól érezzük magunkat a bőrünkbe könnyebben túlvészelhetjük ezt az időszakot.. A legtöbben beleesünk abba a hibába, hogy elhanyagoljuk magunkat. Jó tudom, nem egyszerű 1-2 apróság mellett. Jómagam is átéltem, hogy a kezdeti időszakban az olyan legalapvetőbb dolgokra is nehéz volt időt szakítani, mint a szemöldök szedés vagy a bajuszgyanta (nagymamák hiánya miatt a kozmetikusra gondolni sem tudtam). Egyik művelet sem igényel 5-10 percnél több időt, de sokszor mire oda értem, hogy nekifogok, már olyan fáradt voltam, hogy elkezdeni sem volt kedvem, aztán másnap napfényben, gyerekorvoshoz menet autó visszapillantó tükrében megmustrálva magam már persze átkoztam a pillanatot, hogy miért nem szedtem ki, miért nem tettem fel legalább egy 10 perces arcpakolást.
Az internetet is böngészve számos remekbe szabott tanáccsal lehet találkozni, mint például, hogy a szülés után is szervezzük úgy az életünket, hogy torna, kozmetikus, fodrász, néhány szabad este a párunkkal bele férjen (alapvetően jó megoldás is lenne, de nagyik, baby-sitter vagy bölcsőde nélkül kivitelezhetetlen), a gyerek alvásidejét használjuk fel az összes ház körüli veszélyes hadművelet elvégzésére (de mi van ha gyermek inkább csak éjszaka aludna??). Egy tengerentúli kiadvány egyenesen javasolta, hogy a saját érdekünkben legjobb ha bejárónőt is fogadunk, aki legalább a háztartással kapcsolatos teendőket leveszi a hátunkról?? Ez valóban jó lenne, de mi van azokkal akik ezt nem tudják megengedi, vagy a nagyszülők is még dolgoznak és / vagy több száz kilométerre raknak és így nem tudják a szülőket "napi szinten" akár csak egy két órára is felszabadítani? Erről az érdekes kérdésről faggatnám elsőként Marosi Andrea divat és stílusszakértőnket, hogy mint gyakorló anyuka és most már mint nagymama milyen tanácsokat tudna adni.
