Kommunikáció és viselkedéskultúra: Rákok és kalandok

avagy útmutató a rákok, kagylók, halak helyes elfogyasztásához

Talán sokan emlékszenek még a Micsoda nő című filmre, ahol Julia Robertsnek egy üzleti azaz formális étkezés alkalmával csigát kellett elfogyasztani és az étek az asztalon átrepülve a szomszédos asztalnál ülő hölgy ruhakivágásában végezte?

De nehogy azt gondoljuk, hogy csak a csiga megevéséhez használatos csigafogó helyes technikájának elsajátításához szükséges gyorstalpaló tanfolyamot végeznünk, mert a garnélarák (gambaretto), az apró rákok (mazzancolla), a homár, a kagyló (cozze, vongole, conchigila) szintén nagy kihívás elé tud bennünket állítani. Különösen ha formális alkalomról van szó, ahol a kezek, ujjak használatát minden esetben kötelező érvénnyel el kell kerülnünk. A halak és rákfélék fogyasztására vonatkozó etikett előírások szerint ezeket az ételféleségeket nem lehet a normál hús felvágására használt késsel és villával fogyasztani, hanem csak speciális evőeszközökkel, melyek a következők:

- halkés és halvilla (vagy normál villa), melyek mindig nem oxidálódó fémből vagy ezüstből készülnek

- egy kis két- vagy háromágú villa, amit a tányér jobb oldalán helyeznek el, ez lesz a legjobb barátunk a kagylók és apró rákok elfogyasztásához,

- egy speciális eszköz a rákokhoz, amely hosszú és vékony egyik végén egy kis kanálszerűséget találunk, a másik végén egy apró pici kétágú villát,

- rákolló, amely a rák kemény páncéljának a feltörését szolgálja.

Halak fogyasztása

Halat a legtöbb esetben az étteremben már eleve úgy szervírozzák, hogy bőrét és gerincét, a nagyobb szálkákkal együtt már kiemelték (otthon is így illik tálalni). A halfilét már csak villával fogyasztjuk, és az esetlegesen még a húsban levő szálkákat is a villa segítségével távolítjuk el.

Ha a halat egészben szervírozták (pl.: kisebb halak, lepényhal esetében ez így történik) a halkés az egyetlen eszköz amit használhatunk arra, hogy a halról eltávolítsuk a bőrét és kiemeljük szálkákat. A halkés mindig a tányér jobb oldalán található. A halkés és halvilla segítségével előbb a hal fejét majd farki részét távolítjuk el, utána a hal felső részét a gerincoszlopnál megvágjuk és kiemeljük a gerincoszlopot. A halat a továbbiakban villával fogyasztjuk mert a halkés nem használható arra, hogy a hal húsából kisebb darabokat vágjunk. Igaz a hal húsa annyira puha, hogy nem is szükségeltetik ehhez vágó eszköz.

Egyetlen kivétel van amikor a hal fogyasztásához hagyományos kést lehet használni, ez az amikor olyan étel kerül felszolgálásra ami "dobozos" halat tartalmaz: azaz olajban készült, konzervált tonhalat, szardíniát ,lazacot, stb. Ezeknek a halaknak már teljesen más ízük van mint a hagyományos sütési - főzési eljárással készült társaiknak így nincs szükségük speciális evőeszközökre.

Informális eseményeken megengedett, hogy az apróbb haldarabokat egy kenyérdarab segítségével helyezzük a villánkra.

Mi a helyzet ha szálka kerül a szánkba? Ha ez diszkréten megoldható a szájunkat eltakarva kivesszük a szálkát, majd a tányérunk sarkára helyezzük. Ha viszont a beszorult szálka kiszabadítása komplikáltabb művelet, jobb ezt a mellékhelyiségben végezni.

Homár / languszta fogyasztás

A homárt, langusztát és a nagyobb rákféleségeket a vendégek legnagyobb örömére mindig felvágva, a húsukat már gusztuson kiemelve, de visszahelyezve a páncélba tálalják. Ha szerencsétlenségünkre a szakács megfeledkezett volna erről, akkor a páncélost kezünkkel megfogva a rákolló segítségével megtörjük és kiemeljük a húst a kétágú rákvilla segítségével. Az így megszerzett húst már villával fogyasztjuk.

A homár, languszta húsának elfogyasztása után rögtön illik kezet mosni az erre a célra odakészített tálban (a vízben levő citrom a kellemetlen szagok közömbösítésére szolgál) vagy a felszolgáló által odakínált nedves törülközőben.

A garnélarákokat (gamberi, gamberoni) halkéssel és villával fogyasztjuk, a kést ebben az esetben is csak az állat páncéljának az eltávolításához használjuk.

Amit soha nem szabad tennünk: a rákok lábát semmiképpen ne vegyük a szájunkba, ne szopogassuk, elkerülve azt, hogy egy rossz mozdulat következtében félrenyeljük és elkéküljünk. Jobb keveset de gusztusosan enni, mint többet de kevesebb gusztussal.

Ha a kaviárt vagy a lazacot egy kis tálon található vajjal és meleg kenyérszeletekkel együtt szolgálják fel, akkor a kenyérszeletből egy kés segítségével levágunk egy falatnyit, megvajazzuk erre tesszük a halat vagy a kaviárt, majd kezünkkel a szájunkba tesszük a falatot.

A kagyló, osztriga mindig nyitott héjjal kerül tálalásra (az a kagyló ami a főzési eljárás során nem nyílik ki nem friss és nem is szabad megenni), de a héj itt is csak a dekorációt szolgálja és nem azt hogy abból szürcsöljük ki az állat húsát. Az osztriga esetében a legjobb éttermek mindig a vendég előtt nyitják fel a kagylót, hogy annak frissességéről saját magunk tudjunk meggyőződni.

Az osztrigát a tányér jobb oldala mellé helyezett háromágú villával fogyasztjuk, úgy hogy az osztrigát a bal kézben tartva a jobb kézben levő villa segítségével kiemeljük belőle a húst. Az osztriga mellé kínálhatnak citromot vagy ecetes- petrezselymes öntetet külön tálkában, amit kanál segítségével teszünk a húsra.

Összegezve ha hivatalos fogadáson rákok, halak és egyéb puhatestűek is kerülnek az asztalunkra csak villával és a speciálisan erre használható evőeszközökkel ehetőek kezünkkel, ujjunkkal nem érhetünk az állatok húsához. Informális alkalmon, ha meghívónk, házigazdánk a kezével fogyasztja akkor mi is fogyaszthatjuk így de csak abban az esetben ha nem mártásban kerül az asztalra (pl.: grillezve van), a mártásban lévő tengeri állatokat szigorún villával kell elfogyasztanunk.

Kiegészítés

Ha az étkezés menüje halat és más húsokat (baromfi, disznó, bárány) is tartalmaz akkor a halat mindig elsőként szervírozzák, egyszerűen mert az íze különlegesebb mint a többi húsféléé, ellenkező esetben azt kockáztatnánk, hogy nem tudnánk kellőképpen élvezni az ízeket.

Felhasznált források:

2012. november 8.

Rákok és kalandok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók