2012. november 19.

Az önéletrajzírás útvesztői

Manapság az internet segítségével rengeteg "hasznos" információt lehet gyűjteni arról, hogy hogyan is kell kinézni egy önéletrajznak. Sőt már vannak olyan szolgáltatók is, akik kifejezetten önéletrajz és motivációs levél írásra szakosodtak, így ha hajlandók vagyunk a zsebünkbe nyúlni és a szakmai információkat megküldeni magunkról, akkor néhány nap elteltével már kezünkben - pontosabban e-mailes postafiókunkban- lobogtathatjuk a professzionális anyagot.


Az önéletrajz azon kívül, hogy szakmai életutunkat, tapasztalatunkat foglalja össze, kommunikációs anyag  saját magunkról is, ezért nem mindegy, hogyan néz ki, mit tartalmaz. Nem mindannyian forgatjuk egyformán a tollat, nem mindannyian tudjuk egyformán súlyozni a megfelelő szakmai elemeket, de mielőtt külső segítséget vennénk igénybe nem árt ha saját magunk is tisztában vagyunk az önéletrajz megírásának szempontjaival és néhány órát arra áldozunk, hogy  megfelelő minőségű anyagot állítsunk össze saját magunkról. Ezután érdemes csak külső segítséget vagy kontrollt kérni, hogy az esetleges stilisztikai, súlypont vagy formátumbeli hibákat kijavítsuk.
Elmondhatom, hogy jó néhány ezer önéletrajzot olvastam már és bizony sokszor volt az az érzésem, hogy sablon vagy sebtében összeeszkábált anyagok vannak a kezemben, ami nem mond semmit a tulajdonosáról. Sok pályázati anyagon látszik, hogy a jelentkező a formátumot letöltötte X. állásportálról, beírta, hogy mikor - hol dolgozott, a főbb szakmai tapasztalatait és vége. Sokszor megformázni is elfelejtik, hogy legalább a használt betűtípusok valamennyire egységesek legyenek vagy ha Word formátumban küldik bent felejtik a korrektúra jeleket (ez különösen a törölt elemekkor lehet nagyon kínos, amikor egy-egy pozíciót bennhagyunk vagy kiveszünk a CV-ből) vagy olyan formázási elemeket, amelyeket illik elrejteni (pl.: enter, tabulátor). 
A következőkben azt nézzük meg, hogy kommunikációs szempontból (önmagunk prezentációja szempontjából) mit tekinthetünk jó szakmai önéletrajznak. A téma feldolgozásához Pápai Szilviát hívtam segítségül, aki több mint 15 éves tapasztalattal rendelkezik hazai és nemzetközi toborzási és kiválasztási területeken.
Szilvia, önéletrajz írás kapcsán mire hívnád fel a pályázók figyelmét?
Pápai Szilvia válasza:
Először elmondanám, hogy mi az amit mindenképpen kerüljünk el:
  • ne legyen benne helyesírási hiba. A Word helyesírás ellenőrzőjének használatán felül, nem árt a problémásabb szavakat a magyar helyesírással foglalkozó könyvekben vagy online portálokon is ellenőrizni (pl.: MEK weboldal: http://mek.oszk.hu/01500/01547/ vagy a http://www.magyarhelyesiras.hu/index.php ).
  • az igeidők használatára figyeljünk oda, jó ha végig azonos idősíkot használunk. Ha az önéletrajz végig múlt időben van fogalmazva, akkor a „célom”, "jövőbeni terveim" rész kivételével mindenhol múlt időt használjunk.
  • formai rendezetlenség tilos, azt az érzést sugallja, hogy gyorsan összecsaptuk az anyagot és a munkánk is ilyen. Figyeljünk, az oszlopok, sorok, bekezdések, behúzások, felsorolások összerendezésére, megfelelő betűtípusok és színek használatára.
  • ne írjunk bele olyan szakmai és személyes kompetenciákat amivel nem rendelkezünk, de a hirdetés kéri. Ha a hirdetés az angol nyelv szóbeli és írásbeli használatát kéri, akkor nincs annál kínosabb amikor az interjú alkalmával kiderül, hogy nem tudunk megszólalni az adott nyelven.
  • figyeljünk arra, hogy az önéletrajzhoz csatolt fénykép ne legyen 15 MB nagyságú, hiszen nem nyomdai minőségű anyagot kell küldenünk magunkról. Megfelelőek a jó minőségű webre optimalizált fényképverziók is.
  • az elküldendő szakmai anyag mentési formátumára is tartsuk szem előtt. Érdemesebb pdf, rtf, vagy olyan doc formátumot választani, amit feltehetőleg mindenhol, minden fajta számítógéptípuson olvasni tudnak.
  • ha közösségi oldalaknak is tagjai vagyunk, nem elhanyagolható, hogy önéletrajzunk és  profilunk mennyire van összhangban egymással. Érdemes a fénykép és információ megosztásainkat ennek alapján kontrollálni, hiszen a kiválasztás folyamán, időnként itt is utánanéznek egy-egy jelöltnek a hr munkatársak.
A kérdésre egyértelmű választ csak arra vonatkozóan lehet adni, hogy stilisztikailag milyen legyen egy önéletrajz, hiszen minden munkáltató más formátumot kér, mást szeret. Én például kifejezetten nem kedvelem az EU-s önéletrajzokat, mert feleslegesen sok információt nyújt (művészeti készségek, műszaki készségek, melyek nem minden pozíciónál lényegesek). A tagolását se tartom könnyen átláthatónak nehéz kibogozni belőle a lényeget. A hagyományos, klasszikus önéletrajzok sokkal áttekinthetőbbek ezért érdemes ezen sablonok közül válogatni vagy ezeket a személyiségünkre szabni. Erre példaként említeném, hogy találkoztam olyan önéletrajzzal, amikor a jelentkező régebbi munkáltatói emblémáját, lógóját jelentette meg az önéletrajzon, illetve az ottani munkakörökre jellemző ábrát is ráapplikált (pl. OBI targoncás munkakör: OBI lógó és egy targonca képe). Háromszor nyitottam ki és csuktam be az önéletrajzot, mert „túl sok”-nak ítéltem, de mégis újra és újra kinyitottam, elolvastam, mert azt tükrözte a jelentkezőről, hogy egy egyéniség. Természetesen ha más jellegű pozíció lett volna, egy magasabb szinten, akkor ezt az önéletrajzot már nevetségesnek ítéltem volna.

2012. november 8.

Rákok és kalandok

avagy útmutató a rákok, kagylók, halak helyes elfogyasztásához

Étkezés és etikett

Talán sokan emlékszenek még a Micsoda nő című filmre, ahol Julia Robertsnek egy üzleti azaz formális étkezés alkalmával csigát kellett elfogyasztani és az étek az asztalon átrepülve a szomszédos asztalnál ülő hölgy ruhakivágásában végezte?
De nehogy azt gondoljuk, hogy csak a csiga megevéséhez használatos csigafogó helyes technikájának elsajátításához szükséges gyorstalpaló tanfolyamot végeznünk, mert a garnélarák (gambaretto), az apró rákok (mazzancolla), a homár, a kagyló (cozze, vongole, conchigila) szintén nagy kihívás elé tud bennünket állítani. Különösen ha formális alkalomról van szó, ahol a kezek, ujjak használatát minden esetben kötelező érvénnyel el kell kerülnünk. A halak és rákfélék fogyasztására vonatkozó etikett előírások szerint ezeket az ételféleségeket nem lehet a normál hús felvágására használt késsel és villával fogyasztani, hanem csak speciális evőeszközökkel, melyek a következők:


-        halkés és halvilla (vagy normál villa), melyek mindig nem oxidálódó fémből vagy ezüstből készülnek
Étkezés és etikett: halkés és halvilla
-        egy kis két- vagy háromágú villa, amit a tányér jobb oldalán helyeznek el, ez lesz a legjobb barátunk a kagylók és apró rákok elfogyasztásához,
Étkezés és etikett: villa kagylókhoz
-        egy speciális eszköz a rákokhoz, amely hosszú és vékony egyik végén egy kis kanálszerűséget találunk, a másik végén egy apró pici kétágú villát,
Étkezés és etikett: rákolló, rákvilla
-         rákolló, amely a rák kemény páncéljának a feltörését szolgálja.


Halak fogyasztása


Halat a legtöbb esetben az étteremben már eleve úgy szervírozzák, hogy bőrét és gerincét, a nagyobb szálkákkal együtt már kiemelték (otthon is így illik tálalni). A halfilét már csak villával fogyasztjuk, és az esetlegesen még a húsban levő szálkákat is a villa segítségével távolítjuk el.


Étkezés és etikett: a halkés használataHa a halat egészben szervírozták (pl.: kisebb halak, lepényhal esetében ez így történik) a halkés az egyetlen eszköz amit használhatunk arra, hogy a halról eltávolítsuk a bőrét és kiemeljük szálkákat. A halkés mindig a tányér jobb oldalán található. A halkés és halvilla segítségével előbb a hal fejét majd farki részét távolítjuk el, utána a hal felső részét a gerincoszlopnál megvágjuk és kiemeljük a gerincoszlopot. A halat a továbbiakban villával fogyasztjuk mert a halkés nem használható arra, hogy a hal húsából kisebb darabokat vágjunk. Igaz a hal húsa annyira puha, hogy nem is szükségeltetik ehhez vágó eszköz.
Egyetlen kivétel van amikor a hal fogyasztásához hagyományos kést lehet használni, ez az amikor olyan étel kerül felszolgálásra ami "dobozos" halat tartalmaz: azaz olajban készült, konzervált tonhalat, szardíniát ,lazacot, stb. Ezeknek a halaknak már teljesen más ízük van mint a hagyományos sütési - főzési eljárással készült társaiknak így nincs szükségük speciális evőeszközökre.